Szaúdi-magyar vízügyi együttműködés

forrás: MTI

Vízművek építésének és üzemeltetésének lehetőségeiről, a szennyvíztisztítás területén történő együttműködésről és szakemberek cseréjéről tárgyalt Abdallah al-Huszain szaúdi víz- és energiaügyi miniszter és Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár pénteken Budapesten.

A megbeszélés utáni tájékoztatón a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára elmondta: Szaúd-Arábiában mélységi vizeket használnak, illetve a tengervíz sótalanításával állítják elő az évi csaknem kétmilliárd köbméter vizet, amire az országnak szüksége van. A tárgyaláson felmerült az együttműködés lehetősége vízművek építésében és üzemeltetésében, illetve a szennyvíztisztítás területén – közölte Illés Zoltán. Hozzátette, hogy Szaúd-Arábiában különösen fontos a víz újrahasznosítása, hatékony felhasználása, Magyarország pedig ezen a területen technológiákkal, mérnöki tudással rendelkezik. Egyeztettek szakemberek cseréjéről is. Ennek keretében a Vidékfejlesztési Minisztérium fogad, illetve küld is vízügyi szakembereket Szaúd-Arábiába, hogy tanulmányozzák az ottani igényeket és gyakorlatot – mondta el az államtitkár.

A megbeszélésen megállapodtak abban, hogy a konkrét programokról a közeljövőben szakértői szinten folytatódnak a tárgyalások, egészen a megvalósításig – közölte Illés Zoltán. Szaúd-Arábia sok területen, egyebek közt a felszín alatti vizek felhasználása, illetve a felhasznált víz kezelése kapcsán működne együtt Magyarországgal – mondta Abdallah al-Huszain. A szaúdi miniszter közölte: Magyarországon a kommunális vízfelhasználás szinte teljes egészében a felszín alatti vizekből történik. Ez közös pont, így az együttműködés mindkét fél számára előnyös lehet – tette hozzá.

2012.05.05.

A Greenflow közleménye a Víz Világnapján:

Az árvízi katasztrófa idén tavasszal talán elmarad, de a fenntartható vízgazdálkodás stratégiai feladat Magyarországon

Gyors vízelvezetés helyett a víz ország területén való tartása, értékvédő tájgazdálkodás kialakítása a megoldás

A Víz Világnapján szükséges arra felhívni a figyelmet, hogy noha hazánkban tavasszal a lakosság negyedét érintő árvízi és belvízi katasztrófák valószínűleg elmaradnak, a fenntartható vízgazdálkodás továbbra is stratégiai fontosságú feladat. A kisebb csapadékmennyiség miatt idén is a 10 évvel ezelőtti helyzethez hasonló szárazsággal kell várhatóan megküzdeni. A GREENFLOW környezetpolitikai műhely szerint fontos lépés lenne a vizet az ország területén tartani ahelyett, hogy a töltések magasságának állandó emelésével a gyors vízelvezetés legyen az egyetlen cél.

Hazánk – földrajzi elhelyezkedése miatt – igen sérülékeny környezetvédelmi szempontból. Folyóvizeink – egy kivétellel – mind más országokban erednek és hozzák magukkal az ott keletkező szennyezést. A folyók vízgyűjtőinek felső szakaszán a nem fenntartható gazdálkodás eredményeként évről évre egyre nagyobb árvizekkel kell szembesülnünk, amely a lakosság negyedét veszélyezteti. Ezzel egyidejűleg ma már a víz, mint fontos nemzeti kincs, szerepe egyre inkább felértékelődik, így az árvízi védekezés mellett fontos szempont a víz mennyiségének védelme, az ország határain belül tartása is.

Az időjáráshoz kapcsolódó egyes természeti katasztrófák gyakorisága – a globális trendekkel egyezően – hazánkban is megnőtt. Így rekordszintű tiszai és dunai árvizek ellen kellett védekezni az elmúlt években, ugyanakkor a csapadék éves mennyisége csökken. Elsősorban az őszi-téli és tavaszi csapadék kisebb mennyisége miatt idén is várhatóan szárazsággal, egyes felszíni vizeink (elsősorban nagy tavaink) tekintetében a 10 évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan jelentős vízállás problémával kell megküzdenünk.

A kérdés továbbra is adott: hogyan lehet megőrizni stratégiai vízkészletünket mennyiségi és minőségi szempontból úgy, hogy adott esetben az árvizek és belvizek időszakában a túlzott vízmennyiség okoz problémát, majd rövid idővel utána, vagy azzal egy időben az ország más területén már az aszállyal kell megküzdenünk? A megoldás a vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználat.

  1. Gyors vízelvezetés helyett a vízmennyiség országon belül tartása legyen a cél

Mint azt Őri István, a GREENFLOW környezetpolitikai műhely vezetője elmondta: Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bővizes időszakokban a kiépített tározókban és ideiglenes tározókban (a folyók régi, természetes állapotának visszaállításával) a vizet az ország területén kell tartani, ahelyett, hogy a töltések magasságának állandó emelése mellett a gyors vízelvezetés lenne a cél.

  1. Fenntartható vízgazdálkodás, alkalmazkodó tájgazdálkodás

Az így visszatartott vízhez azonban alkalmazkodni kell: a szükséges mezőgazdasági, belvíz-elvezetési gyakorlati változások elősegítése mellett továbbra is fontos az árvízi biztonság növelése. Az elkövetkező években mind az árvízi kockázat csökkentésének, mind a vizek levonulásának időbeli kiegyenlítése, mind az aszályok hatásainak enyhítése céljából jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani, úgy, hogy a vízben bő időszakokban nem a gyors elvezetést, hanem a vízmegtartást kell szorgalmazni. Ezt a fenntartható vízgazdálkodással és az ehhez kapcsolódó, alkalmazkodó tájgazdálkodással együtt lehet elérni.

Őri István kiemelte: Összességében a cél az integrált vízgazdálkodás megvalósításához takarékos, értékvédő (táj)gazdálkodás kialakítása, az erőforrások  következő generációk számára való megtartása, úgy, hogy az EU és hazai szabályozás segítségével a mennyiségi és minőségi követelményeken túlmenően az egyes vízgyűjtők komplex vízgazdálkodása – beleértve a vízvisszatartást is– megvalósuljon.

A vizekkel kapcsolatos fenntarthatósági célok a következők:

  1. a természetes és mesterséges vízkörforgás mennyiségi és minőségi összehangolása,
  2. a vizek védelméhez alkalmazkodó fenntartható mezőgazdasági gyakorlat,
  3. az egészséges ivóvíz biztosítása, a szennyvíz-elvezetés és - kezelés megoldása, a vizek szennyezésének elkerülése,
  4. elegendő víz biztosítása a természetes élőhelyek számára.

Melyek lehetnek a bővizes időszakban visszatartott vizekhez alkalmazkodó mezőgazdaság, vidékfejlesztés eszközei? Például:

  1. A táji adottságoknak megfelelő gazdálkodási formák (pl. hagyományos ártéri gazdálkodás) újraélesztése, integrálása a vidékfejlesztési politikába.
  2. Az adottságoknak a jelenleginél jobban megfelelő mezőgazdasági gyakorlat támogatása, a hosszú ideig vízzel borított területekhez alkalmazkodó mezőgazdasági termékstruktúra (állattenyésztés, megújuló energiahordozók, stb.).
  3. Ökoturizmus, víziturizmus fejlesztése, a vízhez kapcsolódó különlegesen kedvező adottságok (természetes gyógytényezők) védelme.

Helyzetértékelés (a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégia alapján)

„A helyzetértékeléshez szükséges tudni, hogy felszíni vizeink közül a folyók vízminősége elfogadható, nagy tavaink vízminősége javult, a kisvízfolyások állapota azonban kedvezőtlenebb, mert terhelésük esetenként jóval meghaladja öntisztuló képességük mértékét. A folyók vízszállító képességének fenntartása fontos feladat, aminek jelentőségét növeli az árvizek gyakoriságának és a víz mennyiségének növekedése által okozott veszély.

A felszín alatti vizek minőségét a mezőgazdasági és ipari termelés hátramaradt szennyeződései továbbra is veszélyeztetik. Magyarországon a környezetvédelmi szempontok által különösen érintett nitrát-érzékeny terület több mint 4, 4 millió ha, ebből 2,7 millió ha mezőgazdasági terület. Vizeink általános minőségét sikerült javítani az elmúlt két évtizedben. Hazai vizeink szennyezettsége ugyanakkor nem csak tőlünk függ, mert a vízkészlet nagy része külföldről érkezik. Pozitív hatása volt a csökkenő ipari hűtővíz-felhasználásnak, az élővizeket védő szabályozásnak, a csatornázás-szennyvíztisztítás bővülésének és egyes területeken a mezőgazdasági tevékenység csökkenésének (Balaton). Vízkészleteink azonban továbbra is veszélyeztetettek, különösen az éghajlatváltozás várható hatásaként fellépő gyakoribb aszályok és csökkenő átlag-csapadék mennyiség tükrében.

Természetvédelmi szempontból is fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű víz vizes élőhelyeken való megtartása. A vizes élőhelyek helyreállításánál az elsődleges feladat az adott élőhelytípusnak megfelelő mennyiségű és kémiai összetételű víz utánpótlásának biztosítása. A restaurációhoz sokszor elegendő a terület belvízmentesítésére szolgáló árkok vízlevezető kapacitásának csökkentése. A helyreállítást segítheti a hagyományos tó- és nádgazdálkodás alkalmazása.”

2012.03.22.